Motiváció és siker

Submit to FacebookSubmit to Google BookmarksSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn

Mi az a motiváció, hogyan működik, és hogyan lehetünk sikeresek általa? Ebben az írásban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Arról az emberről, aki ambiciózusan halad a célja felé, azt szokás mondani, hogy motivált. Ilyenkor egy olyan hajtóerőt képzelünk el, amely folyamatosan hajt céljaink felé. Valójában hajlamosak vagyunk mindenkiről, aki vehemensen csinál valamit, azt hinni, hogy motivált. Odaképzeljük mögé a hajtóerőt, noha még fogalmunk sincs, pontosan milyen természetű, miből táplálkozik ez az erő.

 

A sporttevékenység mögötti motivációs hajtóerő lehet a törekvés a jobb teljesítményre, az esztétikus megjelenésre, az egészségre, vagy egyszerűen az ellustulás és elhízás elkerülésére. Mindenki egyetérthet abban, hogy ezek fontos dolgok. Mégis, míg egyeseket a motiváltságuk győzelemre visz, addig sokan mások kudarcot vallanak.

Miért?

Motiváltnak lenni nem csak annyit jelent, hogy nyomós okunk van megtenni valamit. Sokan összetévesztik a motivációt a hátuk mögötti tolóerővel, amely a korábbi, rosszabb állapot felől „taszítja” őket az új, jobb állapot felé. Azt hiszik, a tunyaság elkerülése elég motivációs erővel bír ahhoz, hogy mozgásban tartson. Jól tudjuk azonban, hogy ez önmagában nagyon kevés. Folyamatosan elkerülni valamit, menekülni valami elől – ez nem a sikeres emberek hozzáállása. A motiváció ugyanis nem toló-, hanem húzóerő! El akarunk érni valamit, van egy célunk, ami húz maga felé.

De hogyan találhatunk ilyen célt, ami maga felé húz?

Gyakran ismételgetett frázis, hogy cél nélkül nem ér semmit az élet, hogy az élet nem megtörténik velünk, hanem mi éljük azt. Az eseményeknek nem elszenvedői, hanem cselekvői vagyunk. Csaknem mindenki egyetértene azzal, hogy célokkal rendelkezni minden esetben jobb, mint nem rendelkezni velük. Ez azonban nem így van. Célt mindenki tűzhet ki maga elé, de ha ez nem olyan cél, ami maga felé húz, akkor a cél elérésére fordított tevékenység felesleges – sosem érünk el vele valódi sikereket. Ha például a cél homályos, nem tudjuk részleteiben (is) látni, akkor valamilyen értelemben túl messze van tőlünk. Homályos dolgokért küzdeni bizonyosan nem vezet sikerre. Olyan célokat kell kitűznünk, amelyek egyenesen húznak maguk felé.

De vajon a cél elérése azonos-e a sikerrel?

Egyáltalán nem. Ha a cél „felülmúlhatatlan”, akkor aki elérte, az elérés pillanatában beteljesítette, és egyben semmivé foszlatta sikerét. A siker valójában nem egy cél elérésének momentuma, hanem egy egész életfolyamat, egy folyamatos beteljesítés. A jó cél az, amelynek elérését akkor vesszük csak észre, amikor már túlhaladtunk rajta – és ekkorra már olyan pozitív tolóerő lesz belőle, amely újabb célok elérését teszi lehetővé.

Hogy működik ez a sportban?

A kezdőknek elsősorban motivációra van szükségük – olyan célokra, amelyeket el tudnak érni, és meg is tudnak haladni. Fontos, hogy érezzük és tudjuk, miért tettünk erőfeszítéseket. Ez csak úgy lehetséges, ha elértünk valamit. Kerüljük a túl általános célokat! Ha például azt a célt tűzöm ki magam elé, hogy „lefogyok”, majd két hónap kemény munka és önsanyargatás árán leadok négy kiló felesleget, de még mindig kövér vagyok, erőfeszítéseimet feleslegesnek érezve abbahagyom az egészet.

Elérhető és meghaladható, konkrét célokra van folyamatosan szükség – ez a motiváció és a siker kulcsa.

Füleki Péter

 
 

Login Form