Én és én - Találkozz önmagaddal!

Submit to FacebookSubmit to Google BookmarksSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn

„Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyeket keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem, meg kell ismernem magam.”

(Haruki Murakami: A határtól délre, a naptól nyugatra)

Személyiségünk kisebb része születésünktől fogva meghatározott, nagyobb része a nevelés, a környezet hatására formálódik. Az, aki vagyok - identitásom - egy életen át alakul és változik. Az élet mindig új kihívások elé állít bennünket, életkoronként változnak feladataink, szerepeink, melyek azt követelik tőlünk, hogy újra meghatározzuk önmagunkat. Fontos vagyok? Számítok? Elég okos vagyok? Milyen vagyok, amikor egyedül vagyok és milyen, amikor kapcsolataimban – egy közösség tagjaként, házastársként, szülőként, gyerekként – kell értelmeznem saját magam? Vajon milyennek látnak mások?


Kapcsolati működésünk sokat elárul rólunk: érzelmeinknek, indulatainknak mind története van, és egy hosszú önismereti utazáson megérthetjük, honnan kaptuk ezeket a mintákat. Ami kapcsolatban romlott el, egy másik kapcsolatban gyógyulhat, épülhet. Miről mesélnek azok a konfliktusok, döntéshelyzetek, amelyek életünk során bosszantóan ismétlődnek? Néha a körülmények változtatásával szeretnék megoldani a dolgokat, pedig hiába változnak körülöttünk az emberek, hiába menekülünk másik városba, országba, az önmagunkkal szembeni el nem fogadás és türelmetlenség elől nem tudunk elbújni.


Sokszor félelmeink irányítanak, pedig amíg nem voltunk egy bizonyos helyzetben, nem tudhatjuk, mire vagyunk képesek. Ha már voltunk, és negatívnak, szorongatónak tapasztaltuk, két út áll előttünk: vagy azt mondjuk, hogy soha többet nem akarok ilyen helyzetbe kerülni; vagy azt mondjuk, addig állítom magam újra és újra ilyen helyzetek elé, amíg meg nem tanulom kezelni, elviselni, élvezni azt. Ha nem engedjük, hogy félelmeink bebörtönözzenek minket, hanem feszegetjük a határainkat, és hagyjuk, hogy kinyíljon a világ, akkor a személyiségünk egyre nagyobb szeletét ismerhetjük meg.


A mindennapi elvárások és a megfelelni akarás elfedi azt, amilyenek valójában vagyunk. Családi és munkahelyi szerepünk is egy maszk, de találkozunk-e néha azzal az énünkkel is, ami a maszk mögött van? Lecsupaszítani magunkat, és találkozni az igazi valónkkal, ez lehet az önismeret célja. Ha megismerjük és elfogadjuk gyengeségeinket és bizonytalanságainkat, már hatalmunk van felettük. Nem csak egy végtelenül izgalmas folyamat részesei lehetünk, de kapcsolatainkban és munkákban is hatékonyabbá, magabiztosabbá válunk, ha a kirakós darabjait szép lassan a helyükre illesztjük.


Az önismeretnek számtalan útja van. Vannak az ember életében nyitott időszakok, amikor társasági, aktív, tanulékony. Vannak zárt periódusok, amikor önmagunk felé fordulunk, a külvilágot kizárjuk, és így tanulunk önmagunkról. A pszichológia sok önismereti lehetőséget kínál, csoportos és egyéni módszereket, iskolánként eltérő eszközökkel. Mindenki megtalálhatja azt a személyiségéhez leginkább illeszkedő módszert, amely önismereti igényének megfelelő tempóban és mélységben segít dolgozni önmagunkkal. Következő írásaimban az önismeret útjaival foglalkozom.

 

Kovács Petra

 
 

Login Form