Kimondott és kimondatlan érzelmek

Submit to FacebookSubmit to Google BookmarksSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn

Változtass szemléletetAz érzelmeink általában észrevétlenül születnek. Amint kiejtjük a szavakat, leírjuk a mondatokat, testet is öltenek. Kinek-kinek a pillanatnyi hangulatától, az eddigi tapasztalatoktól, a külső tényezőktől függően érkezik meg az érzelem és a hozzá kötődő gondolat. Az érzelem a másodperc töredéke alatt hullámként fut végig rajtunk, tükröződik szemünkben, arcunkon, mozgásunkban, megnyilvánul a kiejtett szavakban vagy leírt mondatokban: hangulatváltozást okoz. A hangulatváltás sebessége elképzelhetetlenül gyors is lehet.

A fenti kép idézet egy barátom leveléből (az ő engedélyével), aki egyetlen egyszerű gondolatomra reagált a fenti képsorral. Arra gondoltam, hogy ennél egyértelműbben nem is lehet ábrázolni az érzelmek változásának sebességét. Hogy tetszik?

Ma már tudjuk, hogy az érzelmek kialakulásáért agyunk limbikus rendszere felelős, s az agykutatás iránt "felhasználói szinten" érdeklődő, hétköznapi emberként ennyi információval legtöbben meg is elégszünk. Az érzelem jelentésének számomra legkönnyebben megérthető és elfogadható meghatározása a "hullám"  vagy az "áramlás" megnevezés.

Tapasztalatból annyit mindannyian tudunk, hogy a negatív érzelmek, a tartós bántó hatások zavart, rosszkedvű állapotot, aggodalmat, súlyos esetben pedig betegséget hoznak létre. Arra is tudunk példát hozni, hogy az érzelmi kiegyensúlyozottság toleránsabbá tesz, javítja a teljesítményt és nem utolsó sorban erősíti az immunrendszert. Az érzelmek hullámzása adja a hangulatváltozásainkat. Ha az érzelem változik, változik a közérzetünk is, hiszen pszichoszomatikus hálót alkotnak az érzések, a döntések, az érzékletek, a logika, a tapasztalat és az agyunk, elménk munkája. S milyen érdekes: a pozitív érzelmek kezelésével, kifejezésével általában mindenki jól bánik, és a pozitív érzelmek túlzott megnyilvánulását is legfeljebb egy elnéző mosollyal nyugtázzuk.

Gondot a negatív érzelmek okoznak: ezeket nehezebb mások és magunk számára elfogadhatóan kifejezni és mások negatív érzelmeit is nehezünkre esik elfogadni.

A következő 3 lépés segítséget nyújt annak felismerésében, hogy érzelmeink kialakulásáért nem vagyunk felelősek, ellenben a kezelésükért igen!

1. Önismereti vizsgálódásaink középpontjába kerüljenek az érzelmek! Ha sikerül születése pillanatában  elcsípni egy érzelmet, kimondani, pontosan meghatározni az érzelem mibenlétét - például düh, harag, csalódottság, öröm, bánat, szomorúság, félelem, meglepetés - egy lépéssel közelebb kerülhetünk az érzelmek helyénvaló kezeléséhez.

2. Az érzelmek meghatározása után következhet a helyzet utólagos értékelése. Mi is váltotta ki belőlünk azt a bizonyos érzelmet? Elfáradtunk? Nem sikerült betartani egy határidőt? Csalódtunk valakiben? Más reakciót vártunk? Nagyon jó hírt kaptunk? Megdicsért a főnök? Veszélyesnek ítéltük az adott helyzetet? Elvesztettünk valami fontosat?

3. Az érzelmeket kiváltó élethelyzetek és az érzelmek tudatos összekötése lehetőséget biztosít a viselkedésünk tudatosítására. Megérthetjük, hogy az érzelmek segítségünkre lehetnek elhatározásainkban, feladataink végrehajtásában. Pozitív hozzáállással és a negatív érzelmek, tapasztalatok pozitívra való fordításában tudatosodik az érzelmek és önmagunk iránt érzett felelősség.

Nehéz út. Mindannyiunknak van még mit tenni, ugye?

 
 

Login Form