Az önismereti kerék, más néven életkerék
Az életkerék olyan önismereti eszköz, mely segít megtalálni az élet azon szegmensét, amelyben változtatásokra, fejlődésre van szükség. A kerék az élet körforgását szimbolizálja.
Az érzéseket, az érzetet, az értelmezést, majd az ezekből adódó szándékolt célt és az oda vezető cselekvést a kerék szimbolikus küllői jelképezik. Az életünk is, mint a kerék, akkor halad jól, ha mindig forog, ha kerek.
Kitartás!
Ha valaki igazán mélyponton van, abból általában nagyon nehéz kikecmeregnie. A legtöbb ember ilyenkor elkezdi sajnálni magát, és szépen belenyugszik, hogy neki most rossz, de majdcsak lesz valahogy. És vár… De nem ez a jó hozzáállás. Ezt egy olyan pár példáján keresztül szeretném megmutatni, akiket nemrégiben ismertem meg. Ők igazán mélyponton voltak, de volt valami, ami mégis kisegítette őket ebben a nehéz helyzetben. Nem, nem a szerencse. A kitartás.
A négy fő terület
Az önismereti munka során fontos, hogy őszinte válaszokat adjunk magunknak. Néha azonban nehezünkre esik a rendszerezés és áttekintés. Gyakran előfordul ez a gond, ha épp az egyensúlyt nem találjuk az életben. Pontosan megfogalmazni sem tudjuk, mi hiányzik, mi nem jó. Csak a "valami nem jó" érzése vagy némi elégedetlenség motoszkál bennünk. Ilyen helyzetekben segít egy nagyon egyszerű modell, az élet 4 fő területét befoglaló ablak. A titok épp az egyszerűségében rejlik.
Én és én - Találkozz önmagaddal!
„Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyeket keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem, meg kell ismernem magam.”
(Haruki Murakami: A határtól délre, a naptól nyugatra)
Kimondott és kimondatlan érzelmek
Az érzelmeink általában észrevétlenül születnek. Amint kiejtjük a szavakat, leírjuk a mondatokat, testet is öltenek. Kinek-kinek a pillanatnyi hangulatától, az eddigi tapasztalatoktól, a külső tényezőktől függően érkezik meg az érzelem és a hozzá kötődő gondolat. Az érzelem a másodperc töredéke alatt hullámként fut végig rajtunk, tükröződik szemünkben, arcunkon, mozgásunkban, megnyilvánul a kiejtett szavakban vagy leírt mondatokban: hangulatváltozást okoz. A hangulatváltás sebessége elképzelhetetlenül gyors is lehet.